ÖNKÖLTSÉG-SZÁMÍTÁSI SZABÁLYZAT

A szabályzatot alkalmazó

Vállalkozás neve:
Székhelye:
Gazdálkodási forma:
Képviseletre jogosult személy(ek) neve:
Egységes szerkezetben hatályos :
Utolsó módosítás időpontja: 2012.01.02.
Hatályba lépett:……./ 2012. számú határozattal


Jelen szabályzatban nem szabályozott kérdésekben a számviteli törvény és a kapcsolódó jogszabályok vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. Az Önköltség-számítási szabályzat felülvizsgálata és aktualizálása a jogszabályi változások függvényében, de legalább évente történik.

Hatályba helyezte:
Vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek)
cégszerű aláírása

Az önköltség számítása a kalkuláció egyik területe, amely a termék, vagy szolgáltatás előállítási költségének kiszámítására irányul. A terméken, szolgáltatáson túl a kalkuláció számos más kalkulációs egységre irányulhat: termelési egységre, termékek egy-egy csoportjára, egy-egy technológiai folyamatra, elszámolási időszakra, állatok élőtömegére, rendelésre, stb.

A kalkulációs egység önköltségének, illetve eredményének ismerete fontos alapinformációkat nyújt:
- a termeléssel kapcsolatban segítséget nyújt arra vonatkozóan, hogy az adott terméket, szolgáltatást, azaz a kalkuláció tárgyát érdemes-e a piacra bevezetni, termelni. A tevékenység, illetve az adott kalkulációs egység termelésének növelése, csökkentése, illetve beszüntetése kérdésekben a helyes döntés meghozatalához ad információkat,

- a gazdaságosság, jövedelmezőség kiszámításához, megítéléséhez nyújt támpontot: milyen mértékű árengedmény adható úgy, hogy a kívánt eredményszint tartható legyen, milyen összegű árkiegészítést igényelhet a vállalkozás. A vállalkozás eredményességének megítélésében az elemzésekhez, gazdasági számításokhoz ad megbízható alapot,

- az értékelés kapcsán is kiemelkedő jelentőségű, hiszen az önköltség megjelenik a vállalkozások mérlegében is a saját termelésű készletek mérlegsoron, tehát nemcsak a vállalkozáson belül, a vezetésnek hasznos információ, hanem a piac szereplőinek is.

A Számviteli törvény 34. paragrafusának (1) bekezdése szerint a saját termelésű készleteket előállítási költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerinti közvetlen önköltségen kell értékelni.

A vállalkozásnál, ezért a számlarendet és az információs rendszert úgy kell kialakítani, hogy meghatározott termékekre vonatkozó valamennyi, mennyiségre és értékre vonatkozó adat rendelkezésre álljon ahhoz, hogy ezeknek a terméknek ki lehessen számítani a közvetlen önköltségét.

A vállalkozás nagysága, struktúrája, gazdasági tevékenysége, valamint üzleti tervei, illetve számviteli politikája határozza meg azt, hogy a vállalkozás miként alakítja ki önköltség-számítási szabályzatának tartalmát, szerkezetét és azt milyen részletezettséggel.
Az önköltség-számítási szabályzatkészítési kötelezettség alól mentesül az egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozó, az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó, továbbá az a vállalkozó, ahol az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költség-nemek szerinti költségek együttes összege az ötszáz millió forintot nem haladja meg.
A vállalkozás kizárólag jelen önköltség-számítási szabályzatban definiált utókalkuláció módszerével állapítja meg az önköltséget az adott üzleti évet követő évtől kezdődően, ha:
- az adott üzleti évben meghaladja az 1 milliárd forintot az értékesítés nettó árbevétel –eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével - csökkentett értéke, vagy
- az adott üzleti évben meghaladja az 500 millió forintot a költség-nemek összege.

Az önköltség kalkulációjának rendszerbe foglalása minden olyan vállalkozásnak érdeke, amely termeléssel, azaz termék előállítással, vagy szolgáltatásnyújtással foglalkozik, függetlenül attól, hogy ezt önköltség-számítási szabályzatnak minősíti-e a vállalkozás vezetése vagy sem. Ugyanis nincs egyetlen olyan vállalkozás sem, amely úgy vinné piacra termékét, szolgáltatását, vagy úgy határozná meg az eladási árat, hogy ne lenne tisztában annak előállítási költségével.

Az önköltség-számítás elősegíti a vállalkozáson belüli termelő és nem termelő részlegek, egységek költségeinek mérését, az egyes egységek elszámoltatását, így nagymértékben hozzájárulhat a vállalkozáson belüli hatékonyság és költséggazdálkodás javításához.

Önköltség-számítási szabályzat
A Vállalkozás (betéti társaság, közkereseti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság) önköltség-számítási rendjét a Számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény alapján a következők szerint határozom meg. (az önköltség-számítás rendjét a vállalkozás vezetője(képviselője) határozza meg.)
Az önköltségszámítás célja, feladata és tartalma
A vállalkozás az önköltség-számítási szabályzatában határozza meg a tevékenysége keretében előállított eszközök, tevékenységek (illetve szolgáltatások) tényleges közvetlen önköltségét, és ezzel biztosítja azt, hogy az önköltség-számítást mint belső információt, a vállalkozás külső kapcsolatai is ellenőrizhessék.
Az önköltség-számítás, mint önálló információs rendszer arra a kérdésre hivatott választ adni:
- hogyan alakult a termelés vagy a szolgáltatás önköltsége a tervezettel szemben,
- a gazdálkodás mely területén szükséges a beavatkozás a jövedelmezőség javítása céljából,
- a hozott intézkedések milyen hatással voltak a gazdálkodásra.
Az önköltségszámítás továbbá segíti a saját termelésű eszközök (készletek) értékelését, alapját képezi az árképzésnek és lehetővé teszi a vállalaton belüli egységek elszámoltatását.
Az önköltségszámítás elkészítésekor különösen figyelni kell arra, hogy:
- az adatok a hatályos számviteli törvénnyel összhangban a könyvvitelből származzanak,
- a szabályzat megbízható és könnyen áttekinthető legyen,
- adattartalma és információáramlása szabályozott legyen.
Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot a vállalkozás saját igényei szerint, de a számviteli törvényben előírtak figyelembe vételével készítette el. A számviteli politika részeként készítette el a vállalkozás az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot.
Az önköltség-számítási szabályzat felépítése

1. Költség- és önköltség-számítási alapfogalmak, az önköltség-számítás formái
2. Az önköltség-számítás tárgya, azaz a kalkulációs egységek meghatározása
3. A kalkulációs költségtényezők tartalmának meghatározása (kalkulációs séma)
4. Az önköltség-számítás módszerének meghatározása
5. A munkaszámok
6. A kalkulációs időszak meghatározása, az önköltség-számítás készítésének időpontja, gyakorisága
7. Az önköltség-számításhoz szükséges adatszolgáltatás
8. Költségelszámolás bizonylati rendje, a szükséges bizonylatok és azok feldolgozásának útja
9. Az adatszolgáltatásért és ellenőrzésért felelős személyek munkakörének megjelölése, az információk továbbításának módja és ideje
10. Az önköltség-számítás és a könyvviteli rendszer közötti egyeztetések
11. Záró rendelkezések

 

 

A költség egy meghatározott cél (eszköz, termék előállítása, illetve szolgáltatás nyújtása) érdekében felhasznált élő- és holtmunka pénzben kifejezett összege.

Holtmunka jellegű költségek:
- anyagköltség,
- igénybe vett szolgáltatások értéke,
- igénybe vett közvetített szolgáltatások értéke (alvállalkozói teljesítmények),
- termelő gépek-, berendezések értékcsökkenési leírása.

Élőmunka jellegű költségek:
- bérköltség,
- személyi jellegű egyék kifizetések,
- bérjárulékok. 

A költségnem a költségek meghatározott címek szerinti csoportosítása. A költségnem csoportokat az egységes számlakeret 5. számlaosztályának számlacsoportjai jelölik ki.

 

A költséghely a költségek felmerülésének helye általában területileg, fizikailag lehatárolható területi egység (részleg, osztály, üzem, műhely, stb.)

A költséghelyen felmerült költségek egy része felmerülésének időpontjában nem számolhatók el közvetlenül az egyes eszközökre (termékekre, szolgáltatásokra), ezért közvetlen költségnek nem minősíthetők.

Ezen költségek egy része a termelő tevékenységhez, / szolgáltatásnyújtáshoz közvetlenül kapcsolódik, így az egyes kalkulációs egységekre elszámolhatók. 

A költségviselő olyan termék, termékcsoport, szolgáltatás, stb. – amelyre a létrehozásával kapcsolatos költségek felmerülésük alkalmával közvetlenül elszámolhatók.

 

A közvetlen önköltség a termék, termékcsoport, szolgáltatás, technológiai folyamat, saját előállítású eszköz meghatározott mennyiségi egységének (db, liter, kg, tonna, munkaóra, m², stb.) előállítására fordított, és azzal bizonyíthatóan szoros kapcsolatban lévő élő-és holtmunka összege – pénzben kifejezve.

A számviteli törvény szerint közvetlen önköltség és az eszköz bekerülési érték körébe tartoznak, azok a ráfordítások, amelyek
- az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
- az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá
- az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (együttesen: közvetlen önköltség).

Az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatás előállítási (bekerülési) értékének részét azok a ráfordítások képezik, amelyek
- a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek,
- a szolgáltatás végzésével, nyújtásával, teljesítésével szoros kapcsolatban voltak, továbbá
- a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (együttesen: közvetlen önköltség).

A befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka előállítási (bekerülési) értéke a kalkulációs egység összes elszámolt közvetlen költségéből a megrendelővel még el nem számolt, de ténylegesen elvégzett munkák közvetlen önköltsége, amely utókalkulációval, továbbá – a megrendelő igazolása alapján – a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A kalkulációs egység egy szerződés szerinti munkánál (egy létesítménynél) nagyobb egység nem lehet.

Az előállítási költségek között kell elszámolni az idegen vállalkozó által megvalósított beruházáshoz – a beruházó által biztosított, és az idegen vállalkozó felé nem számlázott – vásárolt anyag bekerülési (beszerzési) értékét, továbbá a saját előállítású termék, nyújtott szolgáltatás közvetlen önköltségét a vásárolt anyag, vagy a saját előállítású termék tényleges beépítésekor, illetve a szolgáltatásnyújtással egyidejűleg.

Az eszközértékelés alapjául szolgáló közvetlen önköltség nem tartalmazhat:
- értékesítési költségeket,
- az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket. 

 

A vállalkozás számlarendje szerint a felmerült költségek könyvviteli elszámolására három számlaosztály főkönyvi számlái szolgálnak:
- 5. számlaosztály, a költségeket költség-nemek szerinti csoportosításban tartalmazza, a költségek költség-nemek szerinti gyűjtését szolgálja,
- 6. számlaosztály, a közvetett költségeket tartalmazza – költséghely szerinti csoportosítással,
- 7. számlaosztály, az eszközök (termék előállítása, szolgáltatás nyújtása) előállítása során felmerült, és az előállítással közvetlen kapcsolatban lévő közvetlen költségeket tartalmazza, költségviselők szerinti csoportosításban.

A tevékenység ráfordításait, költségeit a termelés, illetve szolgáltatás nyújtás folyamán, a felhasználással egyidejűleg kell rögzíteni a számviteli bizonylatokon, azok egy része az adatfeldolgozási rendszerben folyamatosan vagy időszakonként kerül feldolgozásra.

 

Az önköltség-számítás olyan műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a vállalkozás tevékenysége megkezdése előtt, annak folyamata alatt, vagy annak befejezése után megállapítható a termék, vagy a szolgáltatás tervezett illetve tényleges önköltsége.

Az önköltség-számítás feladata, hogy adatokat szolgáltasson
- a saját előállítású eszközök, szolgáltatások előállítási értékének megállapításához,
- a saját előállítású eszközök, szolgáltatások önköltségének tervezéséhez, megfigyeléséhez.

Az önköltség-számítás fajtáját a termelési folyamatokhoz viszonyítottan kel meghatározni. Az önköltség-számítás készülhet a tevékenység:
- megkezdése előtt,
- folyamatában, illetve
- befejezése után.

Az önköltség-számítás kalkuláció formái a következők lehetnek:
- előkalkuláció, az előzetes önköltség számítása,
- közbenső kalkuláció, a termelés közbeni önköltség számítása,
- utókalkuláció, az utólagos önköltség számítása.

Az előkalkuláció az a műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a vállalkozás a termelés, vagy a szolgáltatásnyújtás megkezdése előtt határozza meg valamely termék, illetve vagy szolgáltatás előállítása során- a műszaki és technológiai előírások betartása mellett – a felhasználható élő-és holtmunka mennyiségét, és ebből – az érvényben lévő árak, díjtételek alkalmazásával – kiszámítja az előállítandó termékek, szolgáltatások norma, árvetés, terv szerinti önköltségét. Az előkalkuláció segíti, tájékoztatja a vállalkozás vezetését az új termékgyártás, új szolgáltatás bevezetésének a döntések gazdaságosságának a meghozatalában.

Előkalkulációt lehet készíteni minden olyan tevékenységre, amelynek költségkihatása van.

Közbenső kalkuláció a termelés, a gyártási folyamat illetve a szolgáltatásnyújtás folyamatában, annak egyes fázisait követően informál a felmerült költségek alakulásáról.

Az utókalkuláció az a műszaki-gazdasági tevékenység, amellyel a vállalkozás a termelés, vagy a szolgáltatásnyújtás befejezése után, a ténylegesen felhasznált élő-és holtmunka mennyisége és értéke alapján határozza meg a vállalkozás az eszköz, termék, termékcsoport, szolgáltatás, stb. tényleges közvetlen önköltségét, előállítási költségét.

Az utókalkuláció feladatai a következők:
- a termék (szolgáltatás) tényleges önköltségének közvetlen megállapítása,
- az előírás szerinti (tervezett) közvetlen önköltség és a tényleges közvetlen önköltség összehasonlítása, az eltérések számszerűsítése, elemzése,
- adatszolgáltatás az árképzéshez és a gazdaságossági számításokhoz,
- saját termelésű készletek zárókészletének értékelése,
- saját termelésű készletek következő évi nyilvántartási árának kialakítása.
A számviteli törvény előírásai alapján: amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költség-nemek szerinti költségek együttes összege az ötszáz millió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások önköltségét az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ezen kötelezettsége alól a vállalkozás a későbbiek során - a feltételek ismételt teljesülése esetén - sem mentesül.
Az utókalkuláció nem naptári évhez kötött, hanem a késztermék előállításának a befejezésekor már rendelkezésre kell, hogy álljon. Az utókalkuláció képezi a következő évi termékárak, szolgáltatási díjtételek megállapításának egyik alapját.

Az önköltség-számítás tárgya a kalkulációs egység. A kalkulációs egységet, a vállalkozás valamely tevékenységének (termelés, szolgáltatásnyújtás) eredményében határozza meg.

A vállalkozás kalkulációs egységként határozza meg a következőket:
- a termelési folyamatban előállított egy-egy terméket (Belföldi Termékosztályozás (BTO), Építményjegyzék (ÉJ), Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ), stb. A kalkulációs egységeket a számviteli törvény, valamint az adótörvény szempontjainak érvényesítése érdekében ezekbe a jegyzékek szerint be kell sorolni.
- a termelési folyamatban előállított termékcsoportot,
- technológiai folyamatot,
- egy-egy szolgáltatást,
- saját vállalkozásban végzett beruházást.

 

A termék, mint kalkulációs egység a termelési folyamatban létrejött olyan tárgy, amely szükséglet-kielégítésre alkalmas, vagy szükséglet-kielégítésre alkalmassá tehető. A termék készültségi fok alapján lehet:
- befejezetlen termék, termelés,
- félkész termék,
- késztermék.

A befejezetlen termék, vagy befejezetlen termelés a vállalkozás termelőegységein belül további megmunkálásra váró termék, vagy azok összessége. A befejezetlen termék (termelés) kategóriájába csak azokat a termékeket lehet besorolni, amelyek már legalább egy számottevő munkaműveleten keresztül mentek, de kibocsátásra alkalmas termékké még nem váltak, befejezésük további élő-és holtmunka ráfordítást igényel.

Félkész termék minden olyan termék, amelyen egy teljes megmunkálási folyamatot elvégeztek, félkész termékként raktárra vették, azonban készterméknek még nem minősíthető.

Késztermék az a termék, amely a vállalkozásnál valamennyi – műszaki-gazdasági előírás szerinti- megmunkálási folyamaton átment, megfelel a vonatkozó szabványoknak, előírt műszaki feltételeknek. A késztermékraktár minőségi ellenőrzés után ténylegesen átvett és az arról szóló bevételezési jegyet kiállította, a terméket nyilvántartásba vette.

 

A termékcsoport egy gyártási ághoz tartozó rokontermékek összessége olyan közös ismérvekkel, amelyek alapján nem lényegesen eltérő költségigényük egyenértékszámokkal vagy más hasonló kalkulációs módszerekkel kifejezhetők. Termékcsoport képző közös ismérv lehet az azonos alapanyag, azonos kiviteli mód, minőség, stb.

Önköltség-számítás szempontjából a termékcsoport olyan egyedi termékek összessége, melyek egyedi költségráfordításait utókalkulációval nem lehet meghatározni.

 

A technológiai folyamat olyan művelet, tevékenység, amely a termék előállítása során felmerül és mennyiséghez kapcsolódik.

 

A szolgáltatás anyagiasult formát nem öltő a megrendelők számára végzett tevékenység. Szolgáltatások közé tartozónak minősíti a vállalkozás a következőket:
- megrendelő részére végzett szolgáltatások,
- társüzemi szolgáltatások (például javító, karbantartó tevékenység),
- saját vállalkozásban végzett beruházások.

 

 

A kalkulációs egységek közvetlen költségét, önköltségének számítását, az önköltség tartalmát a vállalkozás által, saját specialitásait figyelembe véve összeállított kalkulációs séma foglalja rendszerbe, amely azonban nem tartalmazhat a számviteli törvénynek meg nem felelő tételeket.

A számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény 51. paragrafusa határozza meg az előállítási költség fogalmát, viszont nem szabja meg a kalkulációs séma, kötelező felépítését, amelyet nem is lenne lehetséges megtenni figyelembe véve, a vállalkozások sokrétű tevékenységét és egymástól való eltérését.

A kalkulációs séma a vállalkozás tevékenységének megfelelően kerül kialakításra. Az egyes tételek tartalmát célszerű a költség-nemekhez igazítani, a tételek tartalma kalkulációs egységenként változó lehet.

Egy általános kalkulációs séma felépítése a következő lehet:
1. közvetlen anyagköltség
2. közvetlen bérköltség és járulékai
3. gyártási külön költségek
4. egyéb közvetlen költségek
5. Közvetlen önköltség (1+2+3+4)
6. közvetlenül el nem számolható üzemi általános költségek
7. Szűkített (Üzemi) önköltség (5+6)
8. értékesítési, igazgatási és egyéb általános költségek
9. Teljes önköltség (7+8)

Az önköltség-számítási szabályzatban csak a közvetlen önköltség szintjéig kerül rendszerezésre az önköltség-számítási folyamat.

A kalkulációs egységek közvetlen önköltségét a vállalkozás a következő séma alapján határozza meg.

Kalkulációs egység közvetlen költsége:

1. közvetlen anyagköltség
2. közvetlen bérköltség és járulékai
3. előállítási külön költségek
4. egyéb közvetlen költségek
5. Közvetlen önköltség (1+2+3+4)

A közvetlen anyagköltség a kalkulációs egység előállítása érdekében felhasznált anyagok beszerzési áron számított értéke.


Anyagköltségek körébe tartozók a felhasznált:
- nyers-és alapanyagok,
- a segéd-, üzem- fűtőanyagok,
- egyéb anyagok,
- egy éven belül elhasználódó eszközök,
- a továbbfelhasznált saját termelésű félkész termékek és alkatrészek.

Üzemanyagként veendő figyelembe:
- az elektromos áram, gőz, gáz, víz,
- a hajtó-, kenő-, és tisztítóanyagok.

Az anyagok beszerzési árát a vállalkozás a számviteli politikájában lefektetett számviteli elvek szerint határozza meg. Anyagköltségként csak a ténylegesen felhasznált készletérték számolható el.

A közvetlen anyagköltség meghatározásához a nyers-és alapanyagokat az anyagféleségek pontos meghatározásával kell az utókalkulációs lapon felsorolni.

2012. január 1-jétől nem szükséges külön minősíteni és adott esetben önálló tételként külön elszámolni a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz beszerzése esetén a beszerzési ár részét képező a földgáz egyetemes szolgáltató, a villamos energia egyetemes szolgáltató, az ivóvíz-szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak, fogyasztónak történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjakat, tételeket.

A fenti módosításnak megfelelően anyagköltségként kerül elszámolásra a biztonsági készletezési díj, az importkorrekciós tényező, az áthárított vízterhelési díj vagy a szénipari szerkezetátalakítási támogatás is. ( Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pont)

A fűtőanyag és energia (technológiai energia) akkor lehet különálló költségtényező, ha a gyártmány, a termék előállításához szükséges mennyiség pontosan meghatározható, a fűtőanyag és energia felhasználása méréssel vagy megbízható számításokkal alátámasztható.

2012. január 1-jétől hatályos számviteli törvény módosítása szerint a közüzemi számlák közül a szennyvízelvezetési díjat („csatornadíjat”), illetve a távhőszolgáltatás díját igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni, azokanyagköltségként a továbbiakban már nem vehetők figyelembe. (Sztv.3. § (7) bekezdés 1) pont)

A vásárolt terméken végzett bérmunka díja, amennyiben a kalkulációs egységre elszámolható, a közvetlen anyagköltség része.

A kalkulációs egység közvetlen anyagköltségét csökkenteni kell:
- a fel nem használt és visszavételezett anyagok,
- a termelés, a tevékenység, szolgáltatás során keletkezett és bevételezett hulladékok értékével,
- a termelés, a tevékenység, szolgáltatás során keletkezett és bevételezett melléktermék értékével.

A hulladék olyan anyagmennyiség, amely a gyártás-előkészítés által utalványozott és kiadott anyagok kiszabása, méretre vágása, megmunkálása közben keletkezik.
A melléktermék olyan anyag, amely a gyártási folyamatban keletkezik és hasznos tulajdonságokkal rendelkezve felhasználhatóvá válik.

Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban az anyagköltség összege mellett a nyers-és alapanyagok felhasználásának bruttó és nettó mennyiségi adatait is fel kell tüntetni.

A továbbfelhasznált saját termelésű készletek értékét tényleges közvetlen önköltségen kell számításba venni. Elszámolási egységáron történő nyilvántartás esetén a továbbfelhasznált saját termelésű termékekre jutó készletérték-különbözetet is el kell számolni.

Ha a saját előállítású félkész terméket eladási áron vették számításba, elszámolási egységárként a félkész termékek eladási árát kell használni és a továbbfelhasznált félkész termékek eladási áron számított értéke, valamint az értékelés alapjául szolgáló tényleges közvetlen önköltségen számított értéke közötti különbözetet (készletérték-különbözet) az utókalkulációban külön tételben kell szerepeltetni.

A hulladékot és a mellékterméket piaci áron, vagy a használati értéknek megfelelő értéken kell szerepeltetni a kalkulációban.

 

Közvetlen bérköltségként mutatja ki a vállalkozás a kalkulációs egység előállítása érdekében felmerült, kifizetett, elszámolt munkabér összegét.

Közvetlen bérköltségként kell elszámolni:
- az alapbéreket (idő-, és teljesítménybéreket),
- a bérpótlékokat,
- a kiegészítő fizetéseket,
- az egyéb béreket,
- a prémiumokat,
- a jutalmakat.

Költségként (kiadásként) egyaránt figyelembe kell venni:
- a teljes munkaidőben foglalkoztatottak,
- a részmunkaidőben foglalkoztatottak, valamint
- a nyugdíjasok és állományba nem tartozók
részére teljesített kifizetéseket.

Mind az előkalkulációban, mind az utókalkulációban a bérköltség összegén kívül, a bérek számfejtésének alapjául szolgáló munkaidőt (normaidőt, vagy ténylegesen eltöltött időt) is fel kell tüntetni.

Közvetlen bérek járulékai között számolandók el a kalkulációs egység előállítása érdekében felmerült, kifizetett, elszámolt munkabér után a munkaadót terhelő szociális hozzájárulási adó, az egészségügyi hozzájárulás, egészségügyi szolgáltatási járulék, a szakképzési hozzájárulás, továbbá minden olyan adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi jellegű kifizetések vagy a foglalkoztatottak létszáma alapján kell megállapítani, függetlenül azok elnevezésétől.

Közvetlen bérek járulékai címen az előkalkulációban beállítandó összeget az éves tervezett pótlékkulcs alapján kell meghatározni.

A tervezett pótlékkulcs alkalmazása esetén minden üzleti évben meg kell tervezni a hatályos jogszabályok szerint ilyen címen kifizetendő összeget és azt szembe kell állítani az időszakra tervezett összes személyi juttatások összegével, majd az így kiszámított, tervezett pótlékkulcs alkalmazásával kell ezt a költségtényezőt figyelembe venni.

Tényleges pótlékkulcs alkalmazása esetén, a járulékokról az adóhivatalnak elektronikusan beadott adóbevallások adatai alapján, minden elszámolási időszakban szembe kell állítani az ilyen címen kifizetett összegeket a személyi juttatások összegével, majd az így kiszámított pótlékkulcs alapján kell a közvetlen személyi juttatásokra vetítve ezt a költségtényezőt az utókalkulációban szerepeltetni.

 

Az előállítás közvetlen költségei közé tartoznak az előállítással szoros kapcsolatban álló általános költségek arányos összegei, amelyek az adott termékre vagy szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók.

A vállalkozás a következő költségeket számolja el előállítási külön költségek között:
- a gépkezelők és a gépkiszolgálók közvetlen munkabérként el nem számolt munkabére,
- az itt elszámolt munkabért terhelő bérjárulékok,
- a termelő gépek, berendezések üzemeltetési költségei, energia-költségei, a termelési célt szolgáló és közvetlen anyagköltségként el nem számolt anyagok (gőz, gáz, sűrített levegő, víz, stb.)
- a termelő gépek, berendezések javítási, karbantartási költségei,
- a termelő gépek, berendezések értékcsökkenési leírása,
- kamatköltségek (egy adott termék, termékcsoport előállítását finanszírozó hitelek, kölcsönök vagy a vevőtől kapott előlegek kamatköltsége),
- a terméket gyártó, szolgáltatást nyújtó üzem általános költsége.

A csomagolási költségek csak akkor minősíthetők előállítási költségnek, ha a készet csak a csomagolás révén válik eladhatóvá!

 

A vállalkozás egyéb közvetlen költségként számolja el a termék előállítása vagy szolgáltatás nyújtása érdekében közvetlenül felmerült
- szállítási és rakodási költséget,
- gépköltséget,
- a termelő gépek, berendezések bérleti díját.

 

A vállalkozásnál az önköltség-számítás módszere alatt a közvetlen költségek elszámolásának, illetve az általános költségek felosztásának módját kell érteni. A kalkulációs módszerek kiválasztásánál, alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a tevékenység és a kalkulációs egységek jellegére, specialitásaira, a termelési volumenre, a tevékenység és a kalkulációs egységek összetettségére.

A vállalkozás a……………………………………. módszert alkalmazza az önköltség meghatározására.

Az önköltség-számítás módszeréül az alábbi eljárások közül lehet választani:
- Osztókalkuláció
- Pótlékoló kalkuláció
- Vegyes kalkuláció
- Normatív kalkuláció

 

Osztókalkuláció lényege, hogy az önköltséget a termelési költségnek a termelési mennyiséggel való elosztásával határozzák meg.

Összes költség / előállított mennyiség

Ezen belül megkülönböztethető:
- az egyszerű osztókalkuláció, valamint
- az egyenértékszámos osztókalkuláció.

 

Az egyszerű osztókalkuláció lényege, hogy az önköltséget a termelési költségnek a termelési mennyiséggel való elosztásával határozzák meg. Az elkészült termékek vagy nyújtott szolgáltatások önköltségét úgy kell kiszámítani, hogy a kalkulációs egységenként elszámolt összes költséget el kell osztani a megtermelt, előállított vagy szolgáltatott mennyiséggel.

Ez a módszer csak abban az esetben alkalmazható, ha a vállalkozás egyfajta terméket állít elő, vagy egyfajta szolgáltatást nyújt.

 

Az elkészült termékek vagy nyújtott szolgáltatások önköltségét úgy kell kiszámítani, hogy a kalkulációs egységenként elszámolt összes költséget el kell osztani a termelés, vagy szolgáltatás egyenértékszámos mennyiségével.

Az egyenértékszámos osztókalkulációt csak akkor lehet alkalmazni, ha a vállalkozás többféle, de homogén terméket állít elő, vagy ha azonos alapanyagokból, azonos technológiával különböző méretű termékeket állít elő, így egy vezértípus kiválasztásával és arányosítással határozható meg az önköltség.

Ehhez a módszerhez „vezértípusként” kerül kijelölésre a…………………… jelzésű termék, vagy a ………………………………… szolgáltatás, amelynek műszaki adatai a folyamatleírása alapján határozhatók meg az egyes termékek egyenértékszámai, amelyhez az alábbi táblázatot kell használni:

Termék / Szolgáltatás megnevezése	Egyenértékszáma

Az egyenértékszámok a vezértípus alábbi jellemzői alapján kerülnek meghatározásra.

Például: termék esetében:………………………
Súlya: 0,10 –től 100-ig
Mérete: 0,5 m-től 100 m-ig

Például: Szolgáltatás esetében (kereskedelem)
Árkategória: I/A osztálytól kezdődően I/A, II, III, osztályú árkategória vagy
500 Ft- 10 000 Ft alacsony árfekvésű,
10 001 Ft – 20 000 Ft közepes árfekvésű, stb.

Az önköltség megállapításához a befejezett termelés költségeit kell elosztani a „vezértípusra” átszámított termelés mennyiségével, a kapott eredmény a vezértípus önköltségét adja.

Az egyes termékfajták önköltségének megállapításához a „vezértípus” önköltségét kell megszorozni a termékfajtához rendelt egyenértékszámmal. 

 

Ennek a kalkulációs módszernek a középpontjában már a közvetett költségek felosztása áll, amely költségeket valamilyen vetítési alap segítségével lehet a termékre felosztani. Vetítési alapnak olyan értékben vagy mennyiségben is meghatározható termelési tényezőt kell választani, amelynek mértéke és változása a legjobban befolyásolja a közvetett költségek összegének és gyártmányonkénti mértékének alakulását.

Pótlékkulcs = Felosztható költségek / vetítési alap

A módszer keretében a termelést, tevékenységet terhelő:
- közvetlen költségeket már a felhasználás pillanatában elszámolja a vállalkozás az adott kalkulációs egységre, a kivételezett anyagok és a ráfordított munkaidő bizonylatai, illetve az azok alapján készített feladások szerint,
- a közvetett költségeket a felmerülés helyén, azaz a költséghelyen gyűjti össze a vállalkozás és az igénybevételt kifejező mutatók alapján, pótlékolás útján osztja fel az egyes eszközökre, tevékenységekre, nyújtott szolgáltatásokra.

A költséghelyenként kialakított vetítési alappal kell elosztani a költséghelyeken összegyűjtött és a termékekre, szolgáltatásokra felosztandó költségek összegét, és így kapható meg az egyes termékfajtákra, szolgáltatásfajtákra elszámolható költségek összege.

A pótlékoló kalkuláció fajtái lehetnek:
- költségkigyűjtésen alapuló pótlékoló kalkuláció (vagy egyszerű pótlékoló kalkuláció) – esetében egyféle vetítési alapot alkalmaz a vállalkozás,
- a válogató pótlékoló kalkuláció alkalmazása során több vetítési alapot alkalmaz a vállalkozás.

A költséghelyeken elszámolt közvetett költségek felosztásánál alkalmazandó vetítési alapokat a jelen önköltség-számítási szabályzat 1. számú Melléklete tartalmazza.

 

A normatív kalkulációs módszer alkalmazásakor a norma szerinti önköltség – amely tulajdonképpen egy tervezett önköltség – megállapítása után a vállalkozásnak csupán a normaváltozásokat kell kezelnie és átvezetni ezek hatását az önköltségbe, ezt szokták folyónormának nevezni. A kalkuláció lezárását követően a folyónormához viszonyított eltéréseket kell kigyűjteni, elemezni és a szükséges intézkedéseket megtenni.

 

A vegyes kalkuláció többféle kalkulációs módszer együttes alkalmazását jelenti.

 

A munkaszám az a kalkulációs egységet jelölő azonosítószám, amely az önköltség-számításnak a főkönyvi könyveléshez való kapcsolódást segíti elő.

A termelés vagy a szolgáltatásnyújtás megkezdését minden esetben a kalkulációs egységet egyidejűleg azonosító munkaszám kiadása előzi meg. A termelés, vagy a szolgáltatásnyújtás nem kezdődhet meg a munkaszám kiadása előtt. A kiadott munkaszámokról az üzleti év elejétől kezdődően folyamatos nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartást a jelen önköltség-számítási szabályzat 2. számú Melléklet szerint meghatározott formában kell vezetni.

A munkaszámok kialakításának rendjéért és a folyamatos nyilvántartás vezetésért felelős személyt, munkakört meg kell nevezni.

A kiadott munkaszámokat az adott kalkulációs egységgel kapcsolatos valamennyi bizonylaton fel kell tüntetni.

A kiadott, de valamely okból törölt munkaszámokat az adott üzleti év folyamán nem lehet újra felhasználni.

 

A tevékenység ráfordításait, költségeit a termelés, vagy a szolgáltatásnyújtás folyamán, a felhasználással egyidejűleg kell rögzíteni az alapbizonylatokon, azok egy része az adatfeldolgozási rendszerben folyamatosan vagy időszakonként kerülnek feldolgozásra.

A közvetlen és közvetett költségek rögzítése az 5. számlaosztályban (6-os, 7. számlaosztályban) folyamatosan történik. Az önköltségszámítás adott időszakonként (havonta, negyedévenként) az analitikus illetve a főkönyvi nyilvántartások alapján önköltség-számítási egységenként készül.

Utókalkuláció az a gazdasági-műszaki tevékenység, amellyel a vállalkozás a termelés, a tevékenység befejezése után, illetve az üzleti év végén a termék tényleges önköltségét meghatározza.

Az utókalkuláció feladatai:
- a termék / szolgáltatás tényleges önköltségének közvetlen megállapítása,
- az előírás szerinti közvetlen önköltség és a tényleges közvetlen önköltség összehasonlítása, az eltérések számszerűsítése, elemzése,
- adatszolgáltatás az árképzéshez és gazdaságossági számításokhoz,
- saját termelésű készletek készletértékének értékelése,
- saját termelésű készletek következő évi nyilvántartási árának kialakítása.

A számviteli törvény előírásai alapján amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költség-nemek szerinti költségek együttes összege az ötszáz millió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások önköltségét az önköltség-számítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ezen kötelezettsége alól a vállalkozás a későbbiek során – a feltételek ismételt teljesülése esetén – sem mentesül.

A megrendelésre teljesített termék/szolgáltatás esetében a tényleges önköltséget a tevékenység befejezését követő ………….. napjáig utókalkulációval kell készíteni.
Az utókalkuláció elkészítéséért felelős:
Az elkészített utókalkuláció egy példányát át kell adni a főkönyvi könyvelés, és 

 

A saját kivitelezésben megvalósított beruházások, felújítások aktiválható értékének meghatározásához, a beruházás, felújítás befejezését követő utókalkulációt kell készíteni.

Az utókalkuláció elkészítéséért felelős:
Az elkészített utókalkuláció egy példányát át kell adni a főkönyvi könyvelés, és

 

A saját termelésű készletek év végi mérlegtételének megállapításához utókalkulációt kell készíteni a Az utókalkuláció elkészítéséért felelős:
Az elkészített utókalkuláció egy példányát át kell adni a főkönyvi könyvelés, és

A saját kivitelezésben megvalósuló, de még befejezetlen beruházások, felújítások év végi mérlegtételének megállapításához utókalkulációt kell készíteni a
Az utókalkuláció elkészítéséért felelős:
Az elkészített utókalkuláció egy példányát át kell adni a főkönyvi könyvelés, és

 

A termelés / szolgáltatás költségeit a tevékenység folyamán, azok felmerülésével egyidejűleg szabályszerűen kell bizonylatolni. Az alapbizonylatok feldolgozása a vállalkozás számviteli rendszerében a számlarendben meghatározott számlákon év közben folyamatosan történik.

Az analitikus nyilvántartás a mennyiségi adatokból számított közvetlen költségek adatait az egyes önköltség-számítási egységekre, a 7. számlaosztály főkönyvi számláira azon belül munkaszámokra, a közvetett költségeket a 6. számlaosztály számláira adja fel.

A költséghelyek vezetői biztosítják a főkönyvi könyvelés részére az egyes költséghelyeken elszámolt közvetett költségek kalkulációs egységekre történő felosztásához szükséges, a felosztás alapját képező naturális mutatószámokat, teljesítményadatokat.

Az adatokat jelen önköltség-számítási szabályzat 3. számú Mellékletében meghatározottak szerint kell szolgáltatni.

A közvetett költségek felosztásáról, illetve azok kalkulációs egységekhez kapcsolódó összegéről kimutatást kell készíteni kalkulációs egységenként, és azt át kell adni az utókalkulációt készítő(k), valamint a főkönyvi könyvelés részére.

A közvetett költségek felosztásáért és a kimutatás elkészítésért felelős:

A közvetett költségek felosztásának és a felosztásról szóló kimutatás elkészítésének határideje a tárgy hónap …..napja.
A költségfelosztás ellenőrzéséért felelős:
A kalkulációs egységekre közvetlenül elszámolható személyi jellegű ráfordításokról és azok járulékairól havonta kell feladást készíteni.

A feladás elkészítéséért felelős:

A feladás elkészítésének határideje a tárgyhónap …………napja.

A feladás elkészítéséért felelős:

A kalkulációs egységekre közvetlenül elszámolható anyagjellegű ráfordításokról havonta kell feladást készíteni.

A feladás elkészítéséért felelős:

A feladás elkészítésének határideje:

A feladás elkészítéséért felelős:

 

A termeléssel vagy szolgáltatásnyújtással összefüggő alapvető bizonylatok a következők:
- munkautalvány,
- készletek állományváltozási bizonylata,
- személyi jellegű ráfordítások bizonylata,
- értékcsökkenési leírás bizonylata,
- egyéb költségek bizonylata,
- közvetett költségek felosztásának bizonylatai.

A fenti bizonylatok részletes adatállományát a vállalkozás Bizonylati Szabályzata tartalmazza.

Az önköltség-számítás bizonylatainak kiemelt alaki és tartalmi kellékei a következők:
- a bizonylat megnevezése, sorszáma,
- a bizonylatot kiállító szervezeti egység megjelölése,
- a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezeti egység megjelölése,
- az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy,
- a készletmozgások bizonylatain az átvevő aláírása,
- a bizonylat kiállításának időpontja,
- meghatározott esetekben annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatai vonatkoznak,
- a megtörtént gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi-, minőségi- és értékadatai.

Az elkészített utókalkulációk adatait a könyvviteli nyilvántartásban szereplő adatokkal folyamatosan egyeztetni kell.

Az egyeztetést az utókalkuláció befejezését követő ……napon belül kell elvégezni.

Az egyeztetés elvégzéséért felelős:

Az önköltség-számítás és a könyvviteli adatok egyeztetéséről haladéktalanul tájékoztatni kell a főkönyvelőt, illetve gazdasági vezetőt.

Jelen szabályzat …… lép hatályba.

A vállalkozás képviseletére jogosult személynek kell gondoskodnia arról, hogy az önköltség-számítási szabályzatban foglalt előírásokat az érintett munkatársak megismerjék, annak tényét a szabályzathoz csatolt íven aláírásukkal igazolják a hatályba lépés napjával egyidejűleg.


Kelt: , 

-----------------------------------------------------------
a vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek) cégszerű aláírása